Kemény anyag

A tesztek is megerősítették a gyógyszerészek optimizmusát. Egy depressziós, „folyamatosan ingerült és könnyen dühbe guruló cselédlányt”, akit „világvége-gondolatok és üldözési tévképzetek” gyötörtek, „3 LSD-kezelés után” haza lehetett engedni. Egy „későparanoid” állapottal diagnosztizált kocsmárost úgyszintén. Összesen hat páciens kapott gyógyszert különféle mennyiségekben, a mikrodózisú 10 és az erős 130 mikrogramm között.
Arthur Stoll elvárásai a radikális pszichoterápiás szerről fiának munkája nyomán még magasabbak lettek. Megerősödött az a hite, hogy olyan hatalmas változásokat hozó szert tart a kezében, amilyen csak ritkán adatik meg. „Rengeteg kérdés fogalmazódott meg bennem, amelyek a súlyos endogén lelki betegségek nagy pszichiátria terébe tartoztak.” Immár az öregkori agyi teljesítménycsökkenésre gyakorolt hatásait is vizsgálni kellett. Arthur Stoll üzleti ösztöne azt súgta, hogy a Sandoz az emberiség történetének egyik legtöbbet ígérő gyógyszerfejlesztése előtt áll. Úgy látszott, hogy az anyarozsból készült termékkel sok lelki betegséget, pszichózist, neurózist, depressziót gyógyíthatóvá tesznek.
Ám a cég vezetője ekkor elkövetett egy sorsdöntő hibát.
A tudatmódosító szerek évezredek óta jelen vannak az emberiség történetében.
De csak pár évtizede vannak betiltva.

1943-ban, egy szép áprilisi napon a Sandoz gyógyszergyártó cég laboratóriumának munkatársa a szabályok ellenére önkísérletet hajt végre magán, és kipróbálja a később LSD-ként elhíresült vegyületet, az ötvenes években pedig a mexikói varázsgombákban egy hasonló hatású anyagra bukkan. Kutatásai közben nem is sejti, milyen mértékben változtatja meg a 20. század történelmét.

Habár az LSD-ből és a pszilocibinből nem lett gyógyszer, pszichedelikus hatásuk miatt jelentős érdeklődés jelentkezett irántuk. Magánembereken kívül kutatók, orvosok, sőt a CIA vezetői is láttak bennük fantáziát: kábítószerként, gyógyszerként és fegyverként is felhasználták ezeket a pszichedelikus drogokat. Miért nem készítettek belőlük soha gyógyszert? Vajon tényleg képesek lennének gyógyítani a depressziót vagy az Alzheimer-kórt? Hogyan és miért tiltották be a használatukat? Mire akarta felhasználni a CIA ezeket a szereket, és milyen titkos kísérleteket folytattak velük - a kísérleti alanyok tudta nélkül?

Hasonló kérdésekre keresi a választ könyvében Norman Ohler, aki európai és egyesült államokbeli levéltárakban végzett alapos, ugyanakkor izgalmas kutatómunka és szakértőkkel folytatott beszélgetések eredményeit tárja az olvasók elé, és egy olyan tripre hívja őket, amelyet soha nem fognak elfelejteni.